A két tájnév között egy Ember élete. Egy élet, amely a természet, a vad és a vadászat szolgálatában telt el. A kistápéi uradalmi vadőr fia, eszmélésétől a vad, a vadászat büvkörében él. 1950. december 1-jén áll munkába a Szekszárdi Erdőgazdaság Keselyüsi Üzemegységénél. 1951-ben létre jön az önálló Gemenci Vadgazdaság. Vezetője a legendás emlékmű Party István erdőmérnök, aki rövidesen áthelyezteti a vadgazdasághoz. Itt kezdődik a Duna-ártér, a gemenci vad, elsősorban a gímszarvas titkainak megismerése. 1958-ban a Lovasberényi Vadgazdaság vezetője lesz. Közben 1959-ben tagja annak a vadászcsoportnak, amely Kelet-Afrikába indul, hogy a Nemzeti Múzeum 1956-ban elpusztult gyűjteményét pótolja. 1964-ben a Gyulaji Vadgazdaság vezetője lesz. 1974-ben Party István megbetegszik, majd nyugdíjba vonul. Böröczkyt nevezik ki a helyére. Az örök szerelem tehát beteljesedik: visszakerül a Duna-ártérre. Sikerekben, feszültségben, eredményekben, fiaskókban, egyszóval munkával telnek az évek az 1995-ben bekövetkezett haláláig.
