Az 1970-es évektől a magyarországi titkosszolgálatok fontos szerepet töltöttek be a szovjet blokkon belül: a magyar belügyi és katonai hírszerzés embargós beszállítókká váltak. A műszaki-tudományos hírszerzés hátterét az 1972 után gombamód szaporodó vegyesvállalatok adták, vagyis elsősorban a külkereskedelem fedésével tudták az érzékeny technológiákat átjuttatni a vasfüggönyön. Az "impexek" és nyugat-európai leányvállalataik részei lettek egy hidegháborús nagypolitikai játszmának, amelyhez illegális forrásokra, feketegazdasági manőverekre is szükség volt. Innen már csak apró lépés kellett a vegyesvállalatok offshore jellegű céghálózatának kiépítéséhez és a nyereséges külkereskedelmi üzletek kiszervezéséhez ezekbe a vállalkozásokba. Feltehetjük tehát a kérdést: vajon a Kádár-rendszer idején többnyire hiánnyal záró külkereskedelmi mérleget vajon mennyivel rontotta tovább ez a tevékenység? A könyv a Kádár-rendszer egy olyan oldalát mutatja be, amelyről eddig keveset hallhattunk: megismerhetjük belőle Kelet és Nyugat cinkos és sokszor cinikus együttműködését, filmbe illő epizódok elevenednek meg előttünk a titkosszolgálatok külkereskedelemre való ráépüléséről és az így végrehajtott akcióikról, s figyelemmel kísérhetjük egy olyan gazdasági-pénzügyi hálózat kiépülését, amelynek tevékenysége az ország gazdasági teljesítőképességét is befolyásolta.