"A császárné a legszebb asszony a világon" - írja gyámfia lelkes szavai alapján Széchenyi a naplójába, egy másik helyütt pedig asszonyi angyalnak nevezi, aki a magyarság jogaiért és érdekeiért hajlandó még felséges férjével is szembeszállni. Ez a két dolog, a csodálatos szépség és az őszinte magyarbarátság magyarázza, miért volt I. Ferenc József szerencsétlen sorsú feleségének mindig is kultusza Magyarországon. Brigitte Hamann, a jeles osztrák életrajzíró-történész legújabb Erzsébet-könyve pedig már csak azért is érdekes-értékes olvasmány számunkra, mert elsőnek dolgozta fel a szép királyné költészeti hagyatékát. Ezek a versek nem remekművek, de nem is dilettáns alkotások, és a gazdag, korát sokban megelőző egyéniség megismeréséhez kulcsot jelentenek. Hamann nem idealizálja hősnőjét, nemcsak az elragadtatás szavait ismeri, hanem a királyné személyiségének nehezen kezelhető tulajdonságairól is ír. Finom a lélekrajz, a versek elemzése, a társaság (sőt olykor a társadalom) képe, és bár a magyar vonatkozások vázolásában természetesen nem követelhetünk mindenre kiterjedő ismereteket a szerzőtől, mégis megtudjuk, hogy Erzsébet egyetlen politikai kiállása valóban az volt, hogy minden tőle telhető módon igyekezett előmozdítani a magyar kiegyezést. A kötet érdekes, egyéni portrét rajzol egy nem mindennapi egyéniségről a gondtalan bajorországi gyermekkortól a fényes bécsi napokon, a budai koronázás pompáján és a királyné nyugtalan világkóborlásain át egészen genfi meggyilkoltatásáig.
