Egy szeleburdi, kócos, csupacsont anya mikroszkopikus méretekkel, aki kávé, porok, cigaretta háromszögében egy szerre próbál írni, telefonhoz menni, gyerekekre felügyelni konyhai katasztrófákat elhárítani, háztartást vezetni; három istenadta, pontosabban Istenverte gyerek; egy javakorabeli kutya; egy lerobbant kocsi, egy rendhagyó háztartási alkalmazott és „én, aki a család egyetlen normális tagja vagyok jóllehet nőm gyakorta olyképpen viselkedik, mintha legszívesebben pszichoanalízisbe küldene. - Egyetlen gyerek - sóhajtja fejcsóválva. A feleségem szerint ugyanis az embernek, hogy megközelítőleg normálisszámba mehessen, legalább két testvére kell hogy legyen. Neki volt valami öt, minek következtében ő aztán szupernormális, ami viszont komplett őrültet jelent" - köszön be Brunella Gasperini családi trilógiájának első krónikása, a férj. Egy milánói família zűrös életének nagyjából fél esztendejét meséli el. Az ellenállhatatlan humorral, szellemesen megírt történetfüzérben sok az önéletrajzi elem. Brunella Gasperini (1918- 1979) bölcsészkart és filozófiát végzett, majd néhány évig tanított, aztán belátta, hogy a magafajta szétszórt alkatnak ez nem való. 1950-től folyóiratok külső munkatársaként filmkritikákat írt, levelezési rovatot vezetett, mellesleg Stephen Kinget fordított, és közben többgyermekes anyaként saját bőrén tapasztalta, mivel jár a nagycsalád, a kis lakás, a nyári lak és sok-sok állat
