Minden nemzet emlékezetében meghatározó jelentőségűek a középkori uralkodók sírjai. Ezekre már saját korukban is az államiság hagyományának kézzel fogható emlékként tekintettek a kortársak, és ennek megfelelő tisztelet és kiemelt figyelem övezte őket. A királyi sírhelyek ez a szerepüket az újkorban, sőt napjainkban is megőrizték Európaszerte. Magyarország történetének újkori századai azonban szó szerint eltüntették a föld színéről középkori királyaink temetkezőhelyeit. Nem csak uralkodóink földi maradványai pusztultak el – egy-két kivételtől eltekintve – szinte nyomtalanul, de maguk a temetkezőhelyek – melyek koruk legjelentősebb katedrálisai, kolostorai, prépostságai voltak – nagyrészt szintén elenyésztek.
