Részlet a meséből: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer... - Egy király! - sietnek közbevágni az én kis barátaim. Pedig hát técvedtek, gyerekek, most más mesét mondok. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fatuskó. Még pedig nem holmi fényűző fajtából való, hanem amolyan egyszerű tüzifa, amilyet télen a kályhába vagy a kandallóba dobnak, hogy a szobát fűtse. Hogy történt, hogy nem, elég az hozzá, hogy ez a fadarab egy szép napon egy öreg asztalosmester házába került. Az asztalos becsületes neve Antonio mester volt. Azonban a háta mögött mindenki Meggyesörrúnak hívta, mert az orra hegye olyan fényes és bíborszínű volt mindig, mint az érett spanyolmeggy...
