Mindazok, akik átélték Németországban a nemzetiszocializmus létrejöttét, és szemtanúi voltak a náci rezsim minden borzalmának, nehezen tudnak a korszak eseményeire és személyeire objektíven emlékezni. A fiatalabb generációk számára pedig ezt az időszakot a mítoszok homálya fedi, úgyhogy a képzelet könnyen keveredik a valósággal. Charles Messenger könyvében a valóság mélyebb összefüggéseit kutatja, és az I. világháború végétől a II. világháború befejezéséig átfogó képet rajzol a német népről.
A cselekmény fő szála egy olyan ember élete és tettei köré összpontosul, aki alacsony származása és szellemi korlátai ellenére közeli és meghitt kapcsolatban állt Adolf Hitlerrel, és rendhagyó, de mindenképpen ügyes, bátor katonának bizonyult. Végül pályafutásának csúcspontján az SS péncélos hadseregének parancsnoki posztját is megkapta.
Josef Dietrich Oberstgruppenführer und General der Waffen-SS személyét lehetetlen a náci rendszer felemelkedésétől elvonatkoztatva bemutatni. Fontos szerepet töltött be a náci pártban, Hitlerhez is közel állt, ezért bűnpártolás lenne felmenteni a történtek alól. Dietrich azonban mindenekelőtt apolitikus katonának vallotta magát, de látni fogjuk azt is, hogy kétszer ítélik el háború bűnök elkövetéséért.
A szerző bemutatja azt az embert is, aki katonáinak szentelte életét, vezette őket a legkeményebb harcokban, a háború történetének legnehezebb körülményei között. Nem felmenteni akarja Dietrichet, hanem inkább a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján kíván objektív beszámolót adni életéről és az akkori időkről
