A három titokzatos Bronte nővér, Emily, Charlotte és Anne közül egyedül Charlotte élte túl harmincadik születésnapját. Ő írta hármójuk közül a legtöbbet is, és ő volt az egyetlen, aki férjhez ment - igaz, házasságkötésének első évfordulóját már nem érte meg. Harminckilencedik esztendejében vitte sírba a család gyilkos ellensége: a tüdővész. Leghíresebb regénye, a Jane Eyre rengeteget elárul szerzőjéről: életrajzi elemekből építi fel Jane gyerekkorának keserves éveit, és leglelkéből vette hősnőjének törhetetlen, makacs - sokszor akaratos - jellemét. Még ott is tükörbe pillantott, amikor Jane Eyre külsejét ábrázolta - mint hősnőjét, magát Charlotte-ot sem áldotta meg szembeszökő szépséggel a sors, és mint Charlotte, Jane Eyre sem értette a módját, hogy egyéniségének erejével "észrevétesse magát". Ha a megírása óta eltelt közel másfél évszázad során a Jane Eyre megjárta már az érzelmes lányregények útját is, nem véletlen, hogy felnőtt olvasmánynak is változatlanul népszerű. Maradandó hősnőt alkotott benne Charlotte Bronte, és ha az olvasó talán elnézően megmosolyogja is a könyv némely romatikusan túlzó részletét - a csúnyácska nevelőnő története hittel teli, szép könyv: nem a boldog betetőződés logikájában, hanem az ember, a nő, a női lélek erejében gyökerezik hite: megnyerő hősnője máig is érvényes leckét adhat nekünk őszinteségről, méltóságból, önmagunk és mások egyéniségének megalkuvást nem tűrő tiszteletéből.
