Csurgói helyettes tanárkodása idején két vígjátékot írt Csokonai. Mindkettőt betanította tanítványainak, s a maga készítette színpadon előadatta a vizsgák napján. A Karnyóné, amely lényegében bohózat, Csokonai legjobb vígjátéka, mely 1911-től kezdődően modern színpadon is sikert aratott. Egyes részletei a mai musicalre, sőt burleszkekre emlékeztetnek. Felszabadult, jókedvű komédiázás, vidorságával együtt is fullánkos karikírozás tölti meg élettel, derűvel a darabot, amelyben ott rejlik az erkölcsbírálat keserűsége is, egészen a költő saját személyét sem kímélő öniróniáig. A magát özvegynek hivő, férfiéhes Karnyóné megcsalattatásának története a két pénzéhes, divatmajmoló uracs által szerencsésen egyesíti a helyzetkomikum és a jellemkomikum eszközeit, s ennek köszönhetően egy-egy jelenetben a tragikomikum mélyebb jelentésű rétegei is feltárulnak. XX. századbeli felfedeztetése mindemellett annak is köszönhető, hogy kitűnő szerepeket kínál a színészeknek, és nehéz, de hatásos előadások lehetőségét nyújtja a színházaknak. A magyar színjáték - elsősorban természetesen a vígjáték - nagykorúsításában, polgárosításában úttörő érdemű ez a darab.
