Bizonyára nincs még egy alakja a magyar művészettörténetnek, akiről annyi ellentétes vélemény hangzott volna el, mint a „Csontváry néven festő" Kosztka Mihály Tivadarról. Szánni való őrültnek éppúgy kikiáltották, mint az egyetemes művészet legnagyobb alakjai közé tartozó zseninek. Művészetének értékeit többször is felfedezték, de újra és újra feledésbe merült neve, vagy pedig egyszerűen a kuriózumok közé sorolták hatalmas, fénylő színekben pompázó vásznait. Ma már tisztán körvonalazható Csontváry helye a XX. század magyar festészetében és a modern művészet egyetemes történetében. A brüsszeli világkiállításon aratott siker óta a külföldi művészettörténészek is elismerik Csontváry rangját. De hogy milyen hosszú út vezetett a tudományos Csontváry-portré létrejöttéig, és hogy milyen kalandos módon menekültek meg a művész képei a pusztulástól, csak a szakemberek szűk köre tudta. A Csontváryfestményeket megvásároló és évtizedeken át féltve őrző Gerlóczy Gedeon építészmérnök gyűjtötte össze azt a nagy írásos anyagot, amelynek alapján Németh Lajos, a művész munkásságának legjobb ismerője megszerkesztette e kötetet. Áttekintést kapunk itt a Csontváryról szóló irodalomról éppúgy, mint Csontváry saját írásairól.
*
A kötet harmadik kiadása szerkezetében követi és tartalmában is változatlanul adja az előző kiadások anyagát. Bővült néhány újabban előkerült dokumentum
ismertetésével, eddig lappangó vagy ismeretlen művek bemutatásával. Ezen kívül teljes terjedelmében közli Németh Lajos tanulmányát a Csontvárynak
„tulajdonított" képekről, mely az elmúlt évek Csontváry-vitáinak tudományos lezárását adja.
