"Kortársai lenni egy embernek és ismerni őt, akiről tudjuk, hogy maradandót alkot, akinek a gondolatait olvassák majd más generációk is, más helyeken és más időkben - meglepően újszerű érzés. Mert abban biztos vagyok, hogy a mű, amelyet kezében tart az olvasó meg kell érje más idők elismerését is. A jelenben pedig sokat van segítségünkre nekünk, akik már régen tudjuk, hogy nem a megérkezés a fontos, hanem az út maga. Az út, amely rengeteg félelmet, fájdalmat, elrettentést, szépet és döbbeneteset tartogat. Ha "hivatalosan" kellene megfogalmazni, azt mondanám, ez egy utaztató regény. Utaztat térben és időben, előre és hátra - bár ezek a fogalmak csak a mi általunk Félelmetes és egyben lenyűgöző érzés, ahogy az ember szinte teljes valóját átadhatja a képzeletnek, hogy - OTT van." Láttam, hogy a tömegben egy ember fából ácsolt keresztet visz. Úgy tűntem a tömeg számára, mint egy vízárus, aki része a tömegnek. "És számomra éppen ez volt az egyik legnagyobb élmény, hogy a regény olvasása során részese lehettem a cselekménynek. Ott voltam a vitáknál, magam is hozzászóltam gondolatban, hogy ki lehet egyenlőbb az egyenlőnél, láttam a hegyeket magam előtt és éreztem a lábam alatt a talajt, amelyen halad az elbeszélő, fáztam a barlangban és örültem, amikor folytatódott az út. A megfoghatatlan és a földrajzilag leírhatatlan. Nehéz sokszor eldönteni hétköznapi pillanatainkban, hogy mi fontos az életben és mi az, ami csak kevésbé lényeges. Ez a mű hozzásegít a megfejtéshez. A főszereplő pedig számomra egyértelműen az Idő. Lehet, hogy más majd mást olvas ki belőle, a leírt mondatok éppen ettől a lehetőségtől válnak nagyszerűvé. Mindenkinek rejtegetnek, tartogatnak valamit, ami csak neki szól. Én azt hiszem tudom, hogy az ember egyik legnagyobb kincse az Idő. Az Idő, amit egymással tölthetünk, az Idő, amit önmagunkra fordíthatunk. Bölcsőnk és éltetőnk, de korlátunk és börtönünk is egyben, legyőzhetetlen ellenfelünk és velünk küzdő barátunk. Az egy emberöltőre mért lehetőségek korlátai között felszabadít ez az Időtlen utazás."
Vincze Kinga - újságíró, a Danubius Rádió műsorvezetője
"Kínában a Csou-kori Taoizmus tulajdonképpen nem ad igazi választ kérdéseire de nélküle nem lett volna egységes Kína, tehát jelentősége felmérhetetlen. A visszavonult bölcsek hagyománya már-már egyetemes és mindig a tanítvány találja, és választja meg, tanítóját. Így van ez a Könnyek Útja című könyvvel is. Vérzivataros világunkban, történelmünkben még megrázóbb élmény a könyv elolvasása, hiszen ami történik, annak pont az ellenkezője lenne tisztességes. Kihalóban lévő népünk 12 millióiról 10 millióra csökkent és nem bátorítást, segítséget, hanem gátakat, sorompókat kapunk... de lépjünk ki saját kis világunkból át a hídon mely egy vékony átjáró s hogy ki jut át a szellemi világba azt még kevesen de egyre többen érzékelik." A két világ együtt egy és oszthatatlan.
Olvasd el Kedves Olvasó és dönts.
Az egységbe rendezett lét,
Utánjárás nélkül ismer
Keresés nélkül lát
És cselekvés nélkül végbe visz.
(Lao Ce)
"Csak a szél őrzi meg mit írtál belé és nem a föld pora a lába nyomát" (Molnár György-Sülyi Péter) /Megszentelt Világ Omega/
Személyesen nem találkoztam Czanik Csaba Árpád íróval, de ismerem, látom, és igyekszem mozdulatlanul cselekedni.
Molnár György - zenész
"Ez egy nagyon rokonszenves írás számomra. Mikor elolvastam a kéziratot, arra jutottam közvetkeztetésképpen, hogy ez egy lételméleti eposz. Az eposz összes tulajdonságát magába hordozza, így a meseszövést és a filozófiai igazságkeresés. A kőben való fogva tartottság és a szabadulás különféle stációi bravúrosan vannak megoldva a történetben. Minderről Maturana chílei híres biológus gondolata jutott eszembe: "A lépéseinek egyenlők az úttal, és nem az út kényszerít a lépést." Ez is megvalósul a könyvben, s az írás lépései határozzák meg a könyv struktúráját. Nagyon újszerű az időfaktor különféle megjelenítése a történetben."
Hernádi Gyula - író
"Egy hegycsúcsokat meghódító bátor ember gondolatai térről, időről, szeretetről, gyűlöletről, amelyből árad a természet imádata, aggodalom a Világért. Ajánlom szíves figyelmükbe e művet."
Gerendás Péter - előadóművész
"A történet és a gondolat, mint a viasz és a víz. Nem állhatják egymást. Egyesíteni a kettőt, elgondolkodtatni és történetet mesélni, csak keveseknek sikerül. Czanik Csaba Árpád eme kevesek közé tartozik, egy érdekfeszítő történet keretein belül ad számot világképéről. A világképről, mely évmilliókban számol, de a perc hatalmára s a percemberkék felelősségre tanít."
Sebeők János - író
"A Könnyek Útja lenyűgöző. A kézirat rövidített kivonatát olvasta Madách, Ember Tragédiája jutott eszembe, hisz a korok és a helyszínek váltakozása ebben az írásban is végigvonul. Elgondolkodtatóak az író szavai, amelyet találkozásunkkor mondott: minden ember eredendően boldog, csak sokszor úgy tűnik az élet, hogy benne az emberek kegyetlenek. S ebből a kegyetlenségből szeretne minden ember kitörni."
Zsigmond Vilmos - filmoperatőr
"Egy álomutazást tehetünk a mesélő szavait átélve, olyan álomét, mely valós reakciókat, fizikai érzeteket kelt az emberben. Ez a könyv saját élettapasztalataink visszaigazolása. Amit éreztünk valahol belül, de nem tudtunk kifejezni, az most egyértelműen megvilágosodik. Néha úgy éreztem, tankönyvet olvasok, az élet tankönyvét, a Könnyek Útja tankönyvét, mert hasznos intelmekkel, tanácsokkal szolgált. Máskor érdekes történelmi regény volt számomra, ahol a régi korok tanúsága jelent meg. A jövő világa is bemutatta a kozmoszt, az űrutazást, a fejlődés magas fokát, de az ember megmaradt a maga emberi tulajdonságaival, hibáival, gyengeségeivel és erényeivel. Volt, amikor úgy éreztem a Bibliát olvasom, a bölcsességek, a krisztusi képek ezt erősítették bennem. Némelykor úgy tűnt, mintha a sorokat éppen az előbb olvastam volna. Talán csak a képzelet játéka, vagy a helyzetek hasonlatossága okozta. A Könnyek Útja számomra sok tanulsággal és sok tanáccsal szolgált. A könyv végére érve magam is úgy éreztem, megtettem az utat."
Egy Olvasó
