„Trena falu Helgoland szigetén fekszik. Messze előtte a tengerben van egy kis homokpad, amelyet Sandflesának hívnak. Halászni igen jól lehet itt, de megtalálni nehéz, mert évről évre változtatja helyét. Aki azonban olyan szerencsés, hogy megtalálja, biztos, hogy jó fogást csinál. A hajó pereme fölé hajolva tiszta, csendes időben egy keskeny mélyedést lehet látni a víz fenekén, mintha egy nagy északi hajó nyomdokvize volna, meg egy hatalmas kőszirtet, amelynek olyan formája van, mint egy csónakháznak… Vannak, akik azt mondják, hogy a Sandflesa néha felemelkedik a tenger felszínére, mint valami szép sziget. Nem kellene elmondanom, de biztos, hogy különös dolgok történtek ezen az elhagyatott szigetecskén. A halászok és hajósok legszívesebben elkerülték ezt a helyet.” – Szerencsés András, a mese hőse valóban különös dolgoknak lesz a szemtanúja, ám szerencséjét is megtalálja, s gazdagon tér haza a szigetről. És nemcsak a tengeren, hanem a messzi északi ország sejtelmes erdeiben is különös dolgok történnek. Trollok – mesebeli szörnyek –, manók járnak-kelnek a fák között, ijesztgetve az embereket, ám mindig rajtavesztenek, mert végül az ember győz. Kötetünk norvég népmeséi éppúgy igazságot szolgáltatnak a legkisebb fiúnak, a szegénynek, akár más népek meséi. A nyomorgó szénégető furfanggal, hihetetlen szerencsével meggazdagodik, a halászlegény elnyeri a manók kincsét, de a lusta lány és a kapzsi gazdag csúful jár. A múlt században közzétett norvég népmesegyűjteményből válogatta és fordította Damokos Katalin kötetünk anyagát, olyan meséket véve fel, melyek magyarul még nem jelentek meg. A gyönyörű illusztrációkat Lendvai Antal készítette.
