Egy dicső szikra, a rigante lázadás egyetlen pillanata fellobbantotta a forradalom lángját - és legenda született. Az északi hegyek között a Hollószívként ismert törvényen kívüli vezér várakozik, tudva, hogy a feketelelkű moidart serege el fog jönni; őket a brutális uralkodó egyetlen fia, Viharlovas vezeti. Mit sem tudva arról, hogy világuk sorsa a kezükbe van letéve, Hollószív és Viharlovas, a két esküdt ellenség kénytelen lesz egyesíteni erőit, és szembeszállni az ősi gonosz bosszújával. Mert a sötétség hatalmas seregei a felföldiek ellen menetelnek, és úgy fest, semmi sem képes megállítani őket. Könnyedén tapossák el áldozataikat, míg végül csupán néhány ezren maradnak, akik segítséget nem is remélve még ellenállnak. Csakhogy ők a klánok fiai, és még ennél is többek: ők a riganték...
Az éjszakai eget lángok viláították meg és fekete füst gomolygott a völgyben, ahogy Shelsans városa lángolt. Mostanra elhaltak a sikolyok, elhaltak a gyengülő kiáltások, senki sem könyörgött irgalomért. Kétezer eretnek halt meg: többségükkel kard és buzogány végzett, bár sokan estek áldozatul a tisztító tűznek is. Az Áldozathozatal ifjú lovagja szálegyenesen állt a domboldalban és az égő várost nézte. A messzi lángok fénye megcsillant véráztatta mellvértjén és szikrázó sisakján. A szél megfordult és Winter Kay orrát megcsapta a sülő hús szaga. MEssze odalent a szél felkorbácsolta a tűz éhségét. A lángok magasabbra nyúlta, felfalva az ódon múzeum ősi rönkfalait és az Albitane-templom faragott fakapuját. Winter Kay levette sisakját. Szikár, szögletes vonásai fürödtek az izzadságban. Vászonkeszkenőt húzott elő az övéből és szemügyre vette, vérfoltokat keresve rajta. Mikor egyet sem talált a kelmével megtörölte arcát és rövidre nyírt fekete haját. Csak az időt pocsékolta, mikor ma páncélt öltött.
