"Így kezdődött. Jól emlékszem, a beszélgetésekre kiszemelt riportalanyok először nem nagyon értették, miről is van szó. Amikor azonban megtudták: mire keresek választ, szinte mindannyian gyorsan leültek a magnó mellé. Volt, akivel két tárgyalás szünetében, volt, akivel a Parlamentben vagy a képviselőházban, volt akivel a lakásán sikerült találkoznom: kinek van manapság ideje? Hát még ilyen témára! "Lakatlan sziget?" "Ebben a mostani villámló helyzetben?" Micsoda, szóval nem a pártharcok?" "Nem a gazdasági élet?"
Többnyire ilyen és hasonló válaszokat kaptam az első telefonjaimra. Aztán mindenki megszerette a témát, s egy miniszter kivételével - hadd ne írjam, le a nevét - senki nem mondott nemet. Sőt! Teltek-múltak a hetek, a hónapok, már egymást is kérdezgették: "Te már elmesélted, mit vinnél magaddal... tudod, a lakatlan szigetre! - szóval egyre jobban ment, s remélem, fog is."
