A szavak egyszer úgy döntöttek, elindulnak megkeresni azt, akinek a tollából igazul csengenek majd. Aki úgy tolmácsolja őket, ahogy vannak. A maguk egyszerű és egyértelmű jelentésével. Aki nem keres mögöttes tartalmat, nem játssza ki őket, hanem visszaadja régi értéküket, ahol a jó valóban jót jelent, a szép valóban szépet, az érték pedig valóban értéket. Hosszú bolyongás után találtak rám, Dóró Sándorra és örök hűséget esküdve szövetségre léptünk egymással. Ennek a szövetségnek a pecsétjei azok a versek, amelyek a lélekben fogannak és nem csorbít rajtuk a racionalitás. És hogy az eskün kívül mi tartja egyben a köztem és a szavak közti szövetséget? A hit a jóságban és a szeretetben. A mi „házasságunk” mentes a manipulációtól, az érdektől, a hazugságtól. Tollamból a szavak igazgyöngyökké váltak, a versek pedig nyakékei azoknak, akik olvassák.
