Ha a mai magyar közéletben és tudományos világban bárki azt mondja, hogy a szabadkőművesség történetét nem érdemes kutatni, mivel semmi jelentősége nem volt a Magyar Királyság történetében: az e könyvben olvasható tömérdek országgyűlési beszéd, mint a történetírás forrása ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Ugyanis az 1883 januárja és 1943 decembere közötti hatvan év szinte minden jelentős politikusának itt olvashatóak a szabadkőművesség szerepéről, tevékenységéről elmondott beszédei. E beszédek között vannak olyanok, amelyekben komoly elemzések találhatók; vannak olyanok, amelyekből a korabeli pártpolitikai viszonyok bontakoznak ki; vannak olyanok, amelyek a hazai eszmetörténet megértéséhez járulnak hozzá. Mindegyik típusnak megvan a maga jelentősége, s mindegyik országgyűlési hozzászólás elemezhető, nemcsak a hazai szabadkőművesség tevékenysége megvilágításának céljával, hanem a dualizmus-, majd Horthy-korszak közpolitikai viszonyainak elemzése céljából is, s akkor még nem beszéltünk az egyik legfontosabb szempontról, a magyar eszmetörténetről. E hatvan év alatt (is) három ideológiai irányzat küzdött egymással, mind a Magyar Királyságban, mint a korabeli Európában: a két baloldali (szocializmus és liberalizmus) a keresztény-konzervativizmussal szemben.
Érdeklődő olvasóként, de tudományos kutatóként is rendkívül sok, elemzendő szempontot talál az ember a kétségkívül különböző tehetséggel, képzettséggel, politikai tálentummal és ideológiai vértezettel rendelkező képviselői és kormányzati embereink beszédeiben. Ha valaki meg akarja érteni a magyar 19. és 20. század hol békés, hol háborús történetét, forgassa e könyvet. Összegezve megállapítom, hogy fontos és érdekes, sokszínű forráskiadvány született, amelynek elemző tanulmánya és végjegyzetei segítségével megismerhetjük a magyarországi szabadkőművesség tevékenységének minden fontos mozzanatát.
/Raffay Ernő/
Aki dr. Dömölki János könyvét forgatja, mintha tükröt tartana kezében: megtalálja benne csaknem hiánytalanul mind a mai keresztényellenes és nemzetgyilkos szellemi erők magyarországi előfutárai, mind a velük határozottan szembeszálló politikusok markáns megnyilatkozásait. Munkájában különösen nagy hangsúlyt kap az ateista, keresztényellenes (kiváltképpen katolikusgyűlölő) szabadkőműves szövetség és a hazai zsidóság hangadó, liberális szárnya összefonódását már az 1880-as évek elején világosan felismerő országgyűlési képviselők e tárgyú megszólalásaik idézése. Mindenekelőtt Asbóth János, Istóczy Győző, Komlóssy Ferenc, Markos Gyula, Pongrácz Károly, Szemnecz Emil és Zimándy Ignác e kötetben közölt országgyűlési megszólalásai egyértelműen azt tanúsítják, hogy hajszálpontosan felismerték: a szabadkőműves szövetség valójában állam az államban, hatalmát elsősorban a gazdasági, kereskedelmi és aztán a kulturális életre kiterjesztő csápjai nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchia, hanem egész Európa békéjét is halálosan veszélyeztetik. Mindent egybevetve, ma, amikor ismét a trón és oltár, s a kettő természetes egysége ellen talán minden eddiginél erősebb támadások árnyékolják be földi életünket – sokszor bizony a szentírási végidőket megidéző jelekkel – válik ijesztően időszerűvé az e kötetbe foglalt dokumentumok tanulmányozása. Dr. Dömölki János e kötete éppen ezért ott kell, hogy legyen minden, Istentől teremtett világunkat féltő, érte aggódó honfitársunk kezében!
/Ifj. Tompó László/
