A gondolat nagy távolságokra való eljuttatásának - a hírek közlésének - problémája az emberiséget a legrégibb időktől foglalkoztatja. Ha indítékait kutatjuk, arra - a talán nem is meglepő - eredményre jutunk, hogy az első igények katonai téren, a hadviselés során jelentkeztek. Az ellenség hadmozdulatairól, a csaták, ütközetek kimeneteléről szóló hírek a hadvezérek számára mindenkor nagy fontosságuk voltak.
A katonai igények nyomán bekövetkező technikai fejlődés nem véletlenül és nem egyedülálló jelenség: korunk tudományos-technikai forradalmának nem egy vívmányát a haditechnika egyik vagy másik követelménye hívta életre. Így a katonai híradástechnika mai szintjének elérése is hadviselésnek mindenkori és egyre fokozódó igényeiben gyökerezik.
A katonai híradástechnika történetét összefoglaló munka ez ideig nem jelent meg. A szerző könyvével a katonai híradástechnika történetéről kíván - távolról sem teljes - képet nyújtani, hiszen a régebbi, de az újabb háborúkat viselő államok hiradástechnikai eszközeiről, híradó alakulataik háborús működéséről csak a levéltárak és a memoárok szűkszavű feljegyzései nyújtanak valamelyes támpontokat.
A könyv reflektorszerűen felvillantott képsor bemutatásával vezeti végig az olvasót a híradástechnikai fejlődésének történetén. Az első képen az ókori Akropoliszt látjuk, amint az athéniek az Aigina-szigetről felszálló füstoszlopról értesülnek, hogy a perzsa gályák befutottak a Szalamiszi-öbölbe... az utolsón a Venus-5 űrhajó rádióhíreiről értesülünk.
Az út hosszú és érdekes. Sikerekkel és balsikerrel teli, de mindenkor híven tükrözi az emberi gondolat szárnyalását.
