A magyar agrárgazdaság az elmúlt két évtizedben jelentős eredményeket ért el. A hektáronkénti 2,0-2,5 tonnás korábbi gabonatermelés például - amelyen évszázadokon keresztül nem sikerült túljutni - ebben az időszakban megkétszereződött. A tapasztalt fejlődésben kétségtelenül kiemelkedő szerepet játszott a kemizlás térhódítása, a műtrágyák és növényvédőszerek széles körű és növekvő alkalmazása. Napjainkban a növénytermesztés költségeinek már több, mint 40%-át a szó szoros értelmében vett agrokémia teszi ki, nem véletlen tehát, hogy ez a szakterület mindinkább a gazdálkodás középpontjába kerül. Növénytermelésünk és kertészeti ágazataink létkérdése, hogy agrokemizálásunk szakszerűsége, hatékonysága továbbfejlődjön. Ez annál is inkább kiemelt fontosságú, mivel a növénytermesztés mennyiségi és minőségi fejlesztése mellett a környezetvédelem követelményeinek is messzemenően eleget kell tennünk. Kiemelt szerepet szánunk a mennyiségi-minőségi váltásnak. A mezőgazdasági termékek minőségét ugyanis mind az export-célra termelt, mind pedig a hazai fogyasztásra szánt áruknál úgy kell a termékbe "beépíteni2, hogy azzal a legigényesebb követelményeket is ki tudjuk elégíteni.
