Magyarország háromszáz-harminchatféle fészkelő vagy átvonuló fajból álló madárvilágának negyven százaléka vízi környezetben él. Ezek közül azonban csak azokat nevezzük vízivadnak, amelyek elejtését vadászati rendelkezéseink név szerinti fölsorolásban engedélyezik. A változó viszonyok velejárója, hogy a vadászott vízimadarak fajszáma egyre csökken. A terítékek mind kisebbek, ahogy a vad élettere mindinkább összezsugorodik. A hajdani vadbőségnek egyszer s mindenkorra vége, és tudomásul kell venni, hogy a vízivad is rászorul az okszerű vadgazdálkodásra. Ez azonban bonyolult feladat a madarak vonulása miatt. Csak a vadgazdák, vadászok, mezőgazdasági dolgozók nemzetközi összefogásával valósítható meg.
Napjainkban terjed a „vadkímélő" vadászatnak egy sajátosan XX. századi formája: a fényképezés, magnózás. E vadászati módok Afrikában, a rezervátumokban máris meghaladják a fegyveres vadászatok számát, tekintettel arra, hogy így minden vad, szinte minden időben korlátlanul "vadászható". A könyv a mindkét fajta vadászathoz szükséges ismereteken túl a korszerű vadgazdálkodást folytató vadgazda számára elengedhetetlen tudnivalókat foglalja össze. Szerző a teljesség kedvéért, valamint azért, hogy fölismerésüket megkönnyítse, ismerteti a nem vadászható, védett fajokat is. Részletesen foglalkozik emellett olyan, minden gyakorlati mezőgazdát lényegbevágóan érdeklő kérdésekkel is, mint a vízimadarak mezőgazdasági kára, haszna, táplálkozása, az egyes fajok megítélése különböző időben és környezetben (pl. vadkacskák a halastavakon, a rizsföldeken vetés ill. aratás után). A könyv átfogó és teljes képet ad arról az ismeretanyagról, melyet ma a vadgazdáknak, vadászoknak, vízivadas területen élő mezőgazdáknak tudniuk kell
