Olyan időket élünk, amikor szükséges a történetírás által az elmúlt 40-50 évben leírtak átértékelése. Hangsúlyozni kell, hogy nem a történelem, hanem a történetírás átértékeléséről van szó. Hiszen átértékelni csak azt lehet, amit az ember jól ismer. Huszadik századi magyar történelmünket és annak nemzetközi összefüggéseit illetően ez a jó ismeret, annak biztos tudása, hogy mi, hogyan és miért történt, sok esetben fájdalmasan hiányzik. Ennek a ténynek sok fajta oka lehet. Lehet a források hozzáférhetőségének hiánya, bizonyos témák kutatásának lehetetlensége ebben az időben, illetve a rendszer hivatalos, mondhatni "udvari" történészeinek kizárólagos kiváltsága, hogy ezeket a saját szájízük szerint közvetítsék. Lehetnek az okok között bizonyos politikai divatok, amelyek még szakmai objektivitásra törekvő történészeket is megfertőztek, úgy mint deheroizálás, elnemzetietlenítés, internacionálás. Hozzájárult mindehhez a kommunista rendszer legitim voltának igazolására való törekvés, melynek egyik mozzanataként főként az előző rendszer befeketítése, besározása volt az egyik módszer, már csak a kontraszthatás elérésének céljából is; lám milyen embertelen volt az, s lám milyen humánus emez.
