Itt az ideje, hogy tudakozódjunk Brahman felől.
A Vedanta-sutra megállapítja, hogy a Legfelsőbb Abszolút; Visnu független, mindentudó, az egész teremtés ura s az emberi lét legfőbb célja. Ő a teremtő, a tiszta tudat. A sutrák öt örökkévaló elvet (tattvát) taglalnak: Isten (Isvara), egyéni lélek (jíva), anyag (prakrti), idő (kala) s végül cselekedet (karma). Isvara határtalan tudattal rendelkezik, a jíva viszont csupán részlegesen tudatos. Ám mindkettő örökkévaló, a tudatosság, öröklét és boldogság birtokosa. A tudatot lehetetlen elválasztani az önvalótól, mint ahogyan a fény is elválaszthatatlan a tűztől. Nem ellentmondásos tehát, ha azt állítjuk Istenről, hogy ő a tiszta tudat, s ugyanakkor önmagáról is tudatos.
A Vedanta-sutrát négykötetű-nek (caturlaksaní) is nevezik, mert négy könyvből áll. Az első könyv bebizonyítja, hogy az összes védikus írás egyöntetűen Brahmanra vonatkozik, s e művek harmóniáját (samanvaya) a közös témában, Brahmanban jelöli meg. A második könyv kimutatja, hogy nincs ellentmondás a Vedanta és a többi szentírás között. A harmadik könyv Brahman elérésének módját ismerteti, a negyedik pedig ennek eredményét.
A vedanta tanulmányozására és megértésére az az ember méltó, aki szilárd hittel és nyugodt elmével rendelkezik, csöndes (sama), önfegyelmezett (dama), szüntelenül helyes gondolatokkal foglalkozik, társul az Igazság ismerőivel, s aki világi és vallási kötelességeit egyaránt teljesen önzetlenül végzi, így szíve makulátlanul tiszta. A Legfelsőbbhöz fűződő kapcsolat (sambandha) kérdését a Vedanta-sutra Brahman leírásával tisztázza. A mű témája (visaya) a makulátlanul tiszta Legfelsőbb Személy (Purusa), az értelem és boldogság megtestesítője, aki végtelen és felfoghatatlan hatalommal, valamint számtalan egyéb tulajdonsággal rendelkezik. A Vedanta-sutra segítségével megnyílik az ember előtt a lelki távlat (prayojana), a Legfelsőbb elérése, ami a meghódolást gátló tévképzetek leküzdésével válik lehetségessé.
