A sohanemvolt Királyságok és Fejedelemségek öreg krónikája feljegyzésre méltónak találta azt a kicsit csúfolódós történetet, amely tréfás is, komoly is, s amely Őszépségével, Katángország ifjú uralkodójával esett meg. Őszépsége - mint a neve is mutatja - szép, minta a nap, fürge, mint a gyík és makacs, mint az öszvér, főleg, ami a tanulást illeti. Csodálatos módon inkább hallgat a hízelgőkre, mint azokra, akik a keserű igazsággal, untatják. Ez még önmagában nem lenne feljegyzésre méltó, a különös és szokatlan az, hogy Őszépsége mellé egy kedves, okos, kissé hirtelenkezű leányzót rendelt a sors - vagy inkább bölcs atyja, Fura király. Ez a leányzó szereti az ifjú királyt, éppen ezért a döntő pillanatban néhány erőteljes nyaklevessel téríti a helyes útra. Mindezt különböző álöltözetekben cselekszi, mint valami ifjú francia Ludas Matyi. A mulattató kalandok során az olvasó jól szórakozik az udvari élet fonákságain, a talpnyalás és az álnokság kipellengérezésén, s izgatottan követi a kedves, okos, de kissé szokatlan eszközökkel dolgozó hajadon sorsát.
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!
