“Ha egy egyszerű csoportban élnél, ahogy őseink tették, meglenne a pontos helyed egy hierarchiában. Minél magasabban helyezkednél el ebben a hierarchiában, annál nagyobb befolyással lennél a csoport döntéseire. Ha valaki ellened szegülne vagy föléd akarna kerekedni, ez összeütközéshez vezetne kettőtök között. Egyikőtök nyertesként kerülne ki, a másiknak pedig vissza kellene vonulnia. Ahhoz, hogy ne kövess el végzetes hibát, azonnal, sokszor nem is tudatosan, fel kell mérned és tisztában kell lenned általános erőnléteddel, társadalmi támogatottságoddal, magabiztosságoddal, képességeiddel, intelligenciáddal és egyéb jellemvonásaiddal. Sőt mi több, ha valaki legyőzött a minap vagy többször egymás után, akkor sokkal jobban teszed, ha abba a „hibába” esel, hogy alulértékeled magad. A legjobb, ha arra fogadsz, hogy a jövő úgyis megismétli a múltat. Jobb megkímélni az energiáidat, és nem harcolni. Ennek következtében gyakran alábecsülöd a saját értékességedet.
Manapság azonban sokféle csoport vesz körül bennünket – család, baráti társaságok, kollégák, csapattársak. Ezek mindegyikében különböző időpontokban, különböző tulajdonságaink alapján ítéltetünk meg, és ritkán fordul elő, hogy úgy általánosságban kellene eldöntenünk, hogy jobbak vagyunk-e másoknál. Ezekben a csoportokban az önmagunk értékességének mindent átható érzésére törekvő vágy egyfajta hátránynak számít, hiszen legyen szó bármilyen szituációról, ez az érzés bizonyos mértékig mindig sérülni fog.”
részlet