Az Énekeskönyv 5-8. tankönyvcsalád elsődlegesen az örömteli éneklést és az élményt keltő zenehallgatást tartja a fókuszban. Célja az általános zenei műveltség kialakítása, az esztétikai-művészeti kompetenciafejlesztés, és a tantárgyközi kapcsolatok kialakítása.
A NAT és az új kerettanterv koncepcionálisan, a szerzők pedig szakmai hitvallásból képviselik ezt. A tankönyvcsalád minden könyve a szintézisteremtés igényével kapcsolódik a társművészetekhez, az irodalomhoz, a néprajzhoz, a tánchoz, a történelemhez, a földrajzhoz, a kultúrtörténethez és az informatikához. A korszerű tanulási módszerek sokszínű alkalmazásával bőséges feladatot kínál a népzenei és a műzenei anyag, valamint a zeneelméleti tudás játékos elsajátításához. Igenváltozatos a zenei stílusok, a korszakok és a műfajok bemutatásában, és ötletadó a megtapasztalt élmények feldolgozásában. A Kodály-féle elveket követve énekes alapúak a tankönyvek, melyek igényesen válogatott népzenei anyagot, az értő zenehallgatást segítő, énekelhető műzenei szemelvényt, klasszikus dalanyagot és populáris zenei szemelvényt is tartalmaznak. Az egyszólamú választék mellett segítik a kánonéneklést, a többszólamúság bevezetésével erősítik a társas éneklést.
Tankönyveink szerkezetében a háttérszínnel megkülönböztetett oldalakon a „kiegészítő” anyag található. Az a tananyag, amelyet bár fontosnak tartunk, idő hiányában lehetséges, hogy nem sikerül teljes mértékben megtanítani, elsajátíttatni. A fehér oldalak tartalmazzák a kerettantervi követelményeket, valamint azokat a dalokat, elméleti tudnivalókat, amelyeket úgy gondolunk, hogy minden gyereknek hasznos lenne ismernie. A háttérszínnel jelölt oldalak tehát az adott tananyagtartalom elmélyítését szolgálják, illetve gazdagítják azt ott, ahol az óraszámok tekintetében lehetséges a heti többszöri (1,5-2 óra) találkozás.
Tankönyveinkben számos ötletet adunk a befogadás és a reprodukció játékos megoldására. A legfontosabb számunkra az értékes zene megszerettetése, a zenei műveltség megalapozása, az ízlésformálás a tantárgyi koncentráció előhívásával. Hangsúlyosan felvállaljuk a társművészeti kapcsolódások dominanciáját, a korszerű didaktikai elvek érvényesülését, a változatos munkaformák és a személyre szabott módszerek alkalmazásának szükségszerűségét. De a legfőbb hangsúlyt a gyerekek tevékenykedtetésére helyezzük. Énekeljenek, játsszanak, improvizáljanak a diákok minél többet, azaz ők legyenek az énekórák főszereplői.
