Vajon lehetséges-e ideológiai-politikai előírások és propaganda nélkül nemzeti történeti szintézist írni? Vajon milyen az a nemzeti történelem, amelyik nem a közjogi, párt- és államhatalom alakulására, vagy éppen az osztályharcos szemléletre építi a múltat? Milyen volt a magyarság kapcsolata Európával? Engel Pál kötete a középkori magyar királyság történetét foglalja magába, az őstörténettől 1440-ig. Dinasztiákban gondolkodva, a honfoglalástól kezdve ez az időszak az Árpádok három évszázadát, az Anjouk és Luxemburgi Zsigmond közel másfél évszázadát öleli fel, melyben Magyarország Európának egyik jelentős, Közép-Kelet-Európának pedig vezető hatalma volt. A kötet politikai története tehát annak az időszaknak az összefoglalása, melyben a magyarság beilleszkedett a formálódó újkori Európába. De bemutatja azt is, hogy egy mohón terjeszkedő, agresszív szomszéd: az oszmán török birodalom milyen lépéseket tesz európai hatalmának kiépítésére és eközben a magyar királyság katonai-politikai pozícióinak összerombolására. A szerző célja, hogy megmutassa a magyar történelemnek azt az arcát, amelyet a magyarság csak így egyszerűen középkornak ismer, s melyben évszázadok munkájával, kudarcok és sikerek közepette kiformálódtak mai - részben antik, részben keresztény gyökerű - kultúránk alapjai.
