Aki az olajat tartja ellenőrzése alatt, az egész nemzeteket tart ellenőrzés alatt. Aki az élelmet, az az embereket!”
(Henry Kissinger)
*
Névlegesen a Genetikailag Módosított Organizmusok, más néven GMO-k (angolul Genetically Modified Organisms) olyan élőlények, amelyek génállományát molekuláris genetikai eljárásokkal módosították. Ez a könyv ennek témáját, körülményeit, aspektusait tárgyalja. Az elkészüléséhez szükséges kutatások során hamar világossá vált, hogy a „GMO története valójában az elit kezében tartott hatalom fejlődésének története, amely eltökélten igyekezett az egész világot a saját uralma alá hajtani...”
*
Részletek a kötetből:
„Miénk a világ vagyonának 50%-a, de csak a népesség 6,3%-ával rendelkezünk... Ebben a helyzetben nem kerülhetjük el, hogy irigység és harag célpontjaivá váljunk. A következő időszakban az igazi feladatunk az egyenlőtlenség helyzetének fenntartását lehetővé tevő kapcsolatok mintázatát felépíteni, anélkül, hogy nemzetbiztonságunkat hátrány érné. Ennek érdekében fel kell hagynunk minden szentimentalitással és álmodozással; a figyelmünket pedig mindenütt a közvetlen nemzeti céljainkra kell összpontosítanunk. Nem téveszthetjük meg magunkat azzal, hogy ma megengedhetjük magunknak az altruizmus és a világgal szembeni jótékonykodás luxusát.”
(George Kennan
Az Egyesült Államok Külügyminisztériumának rangidős tervezője, 1948)
Ez a „GMO - A Pusztítás Magjai” című kötet egy, a II. világháborút követően London helyett Washingtonban koncentrálódó, kis méretű társadalmi-politikai elit által végrehajtott projektről szól. Annak az eddig soha el nem mondott története, hogyan látott neki ez az önjelölt elit megvalósítani - Kennan szavaival élve - „az egyenlőtlenség helyzetének fenntartását”.
A könyv a háború utáni világ erőforrásainak, hatalmi erőkarjainak, kiválasztott kevesek általi felügyeletének története.
Mindenekelőtt a kiválasztott kevesek kezében összpontosuló hatalom fejlődésének története, amely során még a tudomány is ezen kisebbség igényeit szolgálta ki. Ahogyan azt Kennan javasolta 1948-as belső használatú memorandumában, gátlástalanul haladtak a céljuk felé, maguk mögött hagyva „az altruizmus és a világgal szembeni jótékonykodás luxusát.”
Ez a feltörekvő amerikai elit, amely a háború végén büszkén kiáltotta ki az amerikai évszázadot, mesterien használta az altruizmus, a világ megsegítésének retorikáját a céljaik elősegítése érdekében. Az amerikai évszázad a puha birodalom képében tetszelgett - egy „kedvesebb, gyengédebb” birodalom képében, amelyben a gyarmatok felszabadítása, a szabadság, a demokrácia és a gazdasági fejlődés zászlaja alatt ezek az elit körök olyan hatalmi mátrixokat hoztak létre, amelyeket a Krisztus előtti időszakban, Nagy Sándor idején láthatott a világ utoljára - egy, az egyedüli szuperhatalom katonai uralma alatt egyesített globális birodalmat, amely hasraütésre képes eldönteni egész nemzetek sorsát.
Az a személy, aki a ’70-es években a háború utáni, amerikai székhelyű elit érdekeit szolgálta ki, aki a nyers reálpolitika szimbólumává vált, Henry Kissinger külügyminiszter volt. Az 1970-es évek közepe felé Kissinger, aki élethosszig gyakorolta a „hatalmi egyensúly” geopolitikáját, aki kimondottan derekas mértékig vett részt összeesküvésekben, állítólag megfogalmazta a világuralom biztos tervét: „Aki az olajat tartja ellenőrzése alatt, az egész nemzeteket tart ellenőrzés alatt. Aki az élelmet, az az embereket.”
Három évtizeddel ezelőtt a gazdasági hatalom jelentős mértékben a Rockefeller-család körül összpontosult. Mára már a négy testvér közül három nincs az élők sorában, köztük páran igen különös körülmények közt haláloztak el. Akaratuknak megfelelően azonban a globális uralomra irányuló projektjük - amit a Pentagon később „teljes spektrumú dominanciaként” nevezett el - fokozatosan terjeszkedett, gyakran a „demokrácia” retorikája által, időről időre pedig, amikor erre szükség adódott, igénybe véve a birodalom nyers katonai erejének támogatását. A projekt egészen addig fejlődött, ahol egy, az új évszázad hajnalán névlegesen washingtoni központtal rendelkező kis hatalmi csoport eltökélten igyekezett a bolygó jelenlegi és jövőbeni életét eddig soha nem látott fokig irányítani.
A növények és egyéb élő organizmusok szabadalmaztatásának és genetikai tervezésének történetét nem érthetjük meg, ha nem vizsgáljuk meg az amerikai hatalom globális terjeszkedésének történetét a II. világháborút követő évtizedekben.
George Kennan, Henry Luce, Averell Harriman és mindenekelőtt a négy Rockefeller-testvér hozta létre a nemzetközi „agribusiness”, a mezőgazdasági üzlet teljes koncepcióját. Ők pénzelték a fejlődő országok mezőgazdasági szektorának „zöld forradalmát”, annak érdekében, hogy - többek közt - új piacot teremtsenek a petrokémiai trágyák és kőolaj-termékek számára, valamint hogy növeljék az energiatermékek iránti függést. Lépéseik a génmódosított haszonnövények történetének elválaszthatatlan részét képezik...
Az új évszázad első éveire világossá vált, hogy nem több, mint négy hatalmas, multinacionális vegyipari cég vált globális játékossá a legtöbb ember számára a mindennapi élelmezés legalapvetőbb elemeit jelentő élelmiszeripari termékekre - kukorica, szójabab, rizs, búza, egyes zöldségek, gyümölcsök, illetve gyapot -, valamint a genetikailag módosított, a betegségekkel, így többek közt állítólag a halálos H5N1-gyel, a madárinfluenzával szemben is ellenálló baromfira, továbbá génmódosított sertésre és marhára vonatkozó szabadalmak ellenőrzését illetően.
A négy magáncég közül három több évtizede köthető a Pentagonban folytatott vegyifegyver-kutatásokhoz. A negyedik, névleg svájci vállalat a valóságban angol dominancia alatt áll. Ahogy az olaj, úgy a GMO is zömmel angol-amerikai globális projekt...
Egyre inkább úgy tűnt, hogy a genetikailag módosított magok széles körű mezőgazdasági alkalmazása mögött a tudományos csalások és vállalati hazugságok fellegvára állt...
