Az építészet - optimális esetben - embertől-emberig tartó közös alkotói folyamat, amelyben a használói igény és az azt formába öntő szakember tudása fedésben vannak. Az építészet története e folyamat küzdelmeinek krónikája, sikereinek és kudarcainak lenyomata.
Különös alkalmakkor, - ezúttal most a velencei építészeti bemutatkozások sorának örvendetes megindulásakor - lehet igazán láthatóvá tenni ennek a küzdelemnek fontosabb fordulóit, megismertetni személyes résztvevőit, mérni eredményeit és okulni botlásaiból.
A Magyar Köztársaság kulturális kormányzata és a magyar építészek egy karakteresen körülhatárolható köre ez alkalommal tisztelettel köszönti az első velencei kiállítási találkozó rendezőit és résztvevőit abban a reményben, hogy az ilyen reprezentatív alkalmak fénye és az építészeti értékek mindennapi jelenléte a világban nem jeleznek két kibékíthetetlen "világot". A bemutatott anyag ezért megvalósult épületeket, műveket tartalmaz.
A bemutatkozó magyar építészeket nem stiláris azonosság, vagy valamiféle véd- és dacszövetség köti össze. Sokkal inkább az a meggyőződés, hogy az ember a természet integráns része, így az emberi hajlék is folyamatos kiválás és visszatérés a környezet organikus egységébe. Ennek rontását lelkiismeretes építész nem vállalhatja magára. Fel kell adni tehát azt az önző alkotói agresszivitást, amely minduntalan át akarja írni a térképeket. A résztvevő magyar építészeket a minőségre való törekvés jellemzi, a szívós jelenlét a hétköznapi munkában, a kisebbségi helyzetben való alkotás kétszeres erőfeszítései és az egyéni igényeknek konfekcióktól mentes megvalósítása.
Fogadja a szándékot a város és a szakma illő megértéssel és legyen a fórum a múló évek nagy emberi gondjainak hűséges és igazságos építészeti lenyomata.
Fekete György
