Kórkép vagy korkép? Világszerte terjed az alkoholos italok fogyasztása, mindenütt lazulnak a hagyományos "mértéket" szabó normák; egyre fiatalabbak próbálkoznak az itallal, mind több nő fogyaszt rendszeresen szeszes italt. Még a hagyományos övezethatárok is kezdenek elmosódni napjainkra: az olajbányászat fellendülése és az iparosítás nyomán az iszlám világba is betört az alkoholizmus.
Ősidők óta minden kultúra, minden közösség kialakítja - működőképessége érdekében - ivási szokásrendjét, normáit, "mértékét" is. Ennek áthágását bünteti, illetve csak "ünnepen", rendkívüli helyzetben engedélyezi. A történelemben azoban időről időre előadódnak olyan szakaszok, amikor a jelentős társadalmi változások föllazítják ezt a tilalmi rendszert. A mi korszakunkra is ez jellemző.
Rá kell döbbbenünk, hogy az alkoholizmus emberi érintkezés útján terjedő járvány, amlyre érvényesek az epidemiológiai (járványtani) törvények. Ezt a betegséget nem lehet "külön gondként" tárgyalni - sem forrásai, sem következményei alapján. Akarjuk, nem akarjuk, alkoholizmusról szólván, gazdasági hatékonyságunk és munkaerő-nehézségeink, egészségügyi és szociálpolitikai problémáink, erkölcsi-politikai nevelésünk egyik alapkérdésével kerülünk szembe.
Ezért a megelőzés - gyógyítónevelés - szociális gondozás több szakmás, több fokozatú "terápiás láncát", az intézmények és az intézkedések integrált rendszerét kell ehhez, a mai ellátási formák, erők fejlesztésével, képzésével kialakítanunk. E kötet szezői éppen erről írnak: javalatokat tesznek, a kérdéskör megértését segítik.
Vissza
