Amikor e könyv megjelenik a magyar olvasóközönség előtt, idestova három éve lesz, hogy távolkeleti utamra indultam, amelynek folyamán meglátogattam Indiát, Japánt, Kínát, Mandzsúriát és Koreát. Tizenhárom hónapig tartott ez az út, tehát egy évnél nem sokkal hosszabb ideig. Ha azonban hozzászámítom a megelőző évtizedeket, amelyeket - Jókaival szólva - csak álmodtam, életem nagy útjának nevezhetem a Kelet-Ázsiában töltött esztendőt.
Gyermek voltam én is, amikor fellobbant bennem több alkalommal a lelkesedés a Kelet iránt, de nagy vággyá csak akkor fejlődött a vonzalom, amikor Vay Péter gróf átadta Japánban szerzett gyüjteményét az országos Magyar Szépművészeti Múzeumnak és ott én kaptam megbízást annak feldolgozására. Sok nehéz, sőt kilátástalan esztendő pergett le a túlmerésznek képzelt elhatározásra ösztönző kezdet óta; azóta, hogy a régi japáni térképeket eredményesen kutató Teleki Pál gróffal eszmecseréket folytattunk ifjúkori vágyaink és munkánk közös tárgyáról, a Felkelő Nap Országáról és a középső Birodalomról. - Csaknem három évtizeden át kellett Londonba, Párizsba, Berlinbe, Stockholmba és más európai városokba járnom azért, hogy múzeumokban és kiállításokon találhassam meg a Távol-Kelet művészetét. Közben a háború még ezt is megakadályozta.
