A szerző majdnem teljesíthetetlen feladatra vállalkozott, amikor az óriási veszteségekkel járó második világháborút követő időszak első évében létrehozott első Magyar Agrártudományi Egyetem diákotthonainak és kollégiumának több mint félévszázados történetét feldolgozva mutatja be a gödöllői egyetemi hallgatók mindennapjait, a Központi Kollégium hosszú és viszontagságokkal teli fejlődését a diákszállásoktól az országos összehasonlításban is jelentőssé vált és több tekintetben példaként is elismert Egyetemi Kollégium szerepét a hallgatói közösségek és önkormányzat fejlesztésében. A különös gondossággal és nagy rutinnal összeállított mű az egyetem hallgatóinak példáján keresztül hiteles tükörképet ad a magyar társadalom és gazdaság, a politikai élet és az útkeresés sok-sok bizakodással és vívódással teli elmúlt hatvan esztendejéről, a magyar egyetemi ifjúság erényeiről és gyengeségeiről, töretlen tenni akarásáról és vívódásairól, elért eredményeiről és kudarcairól.
