Dosztojevszkijt regényei tették világhírűvé. Kisebb lélegzetű írásait, amelyek nemegyszer eldugott, alacsony példányszámú lapokban jelentek meg, csak később gyűjtötték össze, és tették közé elsősorban azért, mert bennük próbálták fellelni az író "műhelytitkait", önvallomásait. Ezek a többnyire első személyben írott feljegyzések, gyónások ugyanis a bonyolult szövésű regényeknél jobban mutatják Dosztojevszkij munkamódszerét.
Válogatásunkba a szerző késői korszakának kisebb műveit vettük fel. Az 1860-as évek végére már igen magas szintre emelkedett Dosztojevszkij lélekábrázoló művészete, az író megteremtette az érett alkotásaira jellemző, nyomasztó, hipnotikus atmoszférát. Jól példázza ezt egyik leghíresebb kisregénye, a Feljegyzések az egérlyukból, amely egy "nagyváros homályában" élő, lelkileg deformált hős monológjára épül. Sokan, s talán nem is ok nélkül, az egzisztencializmus előfutárának tekintik a kisregényt.
