Fekete volt az egyenruhájuk, jelvényük, jelvényük az ezüst halálfej, zubbonyuk hajtókáján a pogány "Nibelungok" villámalakú kettő SS-runája villogott, és jelmondatuk, amit az övcsatjukon viseltek, "Becsületem a hűség!" volt.
Mindez jellemezte őket. Pogányok voltak a szó legszorosabb értelmében, és nyomukban a halál járt. Fekete egyenruhájuk a sötétség erőit idézte, és cinikus jelmondatuk - amit a legutolsó SS-baka is szentségnek tekintett - "felmentette őket" a gaztettek felelőssége alól.
Valójában Dürer híres metszetén lévő lovag jut az ember eszébe róluk, aki teljes fegyverzetben, mereven előre, a célra tekintve, rendíthetetlen elszántsággal lovagol, és mögötte ott settenkedik elmaradhatatlan kísérőként a halál és az ördög.
Jóllehet a nácizmus, eme szörnyszülött "termékei" voltak, már javában dúlt a világháború, amikor magasabb egység szinten megjelentek a csatatereken, és néhány hónap alatt félelmetes hírnévre tettek szert. Amerre csak elhaladtak, félelmet és tekintélyt parancsolt a megjelenésük. Artyemenko szovjet tábornok mondotta már a háború után, hogy a Vörös Hadsereg egységei fellélegeztek, ahányszor az SS-alakulatokat kivonták arcvonaluk elől.
