A bűbájos mese egy bárányfelhő-felhőbáránykáról szól, amely miközben fent az égen játszadozott társaival, véletlenül lepotyogott a földre. Még az a szerencse, hogy éppen Krisztina talált rá, aki nemcsak melegszívű, hanem találékony gyerek is, és így bármennyire megtetszik neki a bárányka, mégis megérti, hogy az vissza akar menni az égre. Csak hogyan? Mert leesni könnyű, de újfa felmenni...
Krisztina segíteni akar a báránykának, mindenkitől megkérdi, hogyan juttathatná vissza. Végül a tűzoltók hatalmas, égig érő tűzoltólétrán viszik fel az eltévedt felhőbarit az égre társaihoz. Krisztina szomorú ugyan, de biztos benne, hogy helyesen tette, amit tett. S ebben megerősíti az aranyhal is, aki örökké néma volt, s most mégis megszólal, és azt mondja: köszönöm.
