Fridolin, a legmogorvább borzfiú, aki valaha is élt, kedveli a magányt. Amikor szépen berendezett barlangjából kiűzi hívatlan társbérlője, egy vad rókafiú, a borz kénytelen közelebb merészkedni a faluhoz. Ditzenék kukoricaföldjét dézsmálgatja, és beköltözik egy vidra üresen hagyott barlangjába. Ditzen papa mindent elkövet, hogy a kukoricatermést megóvja a rablótól. Nemegyszer ócska pisztollyal a kezében virraszt, s ki tudja, miért, Fridolint nem találja el soha.
„Hát igen… – morfondíroz magában Fridolin – Engem nem lehet elpusztítani. Ezen a felfordult világon ez az egyetlen jó dolog: nélkülem, a borz nélkül nem is létezhet a világ!”
Fallada felejthetetlen állatmeséjét Réz Pál kitűnő fordításában, Kalmár István nagyszerű grafikáival adjuk közre.
