Mintha a globális-liberális világ megérezte volna Európa jelenlegi vezető politikusainak, az EU legfelsőbb szintű garnitúrájának spirituális lanyhulását, a kereszténységet mellőző tendenciáját: olyan meghökkenMintha a globális-liberális világ megérezte volna Európa jelenlegi vezető politikusainak, az EU legfelsőbb szintű garnitúrájának spirituális lanyhulását, a kereszténységet mellőző tendenciáját: olyan meghökkentő fordulatot produkált, amely Európa eddigi ismerős arcát talán át fogja rajzolni, sőt akár európaiságunk megroppanását hozhatja magával.
Újkori népvándorlásról beszélhetünk, amelynek gyújtópontját ugyan az erőszakosan fellépő, Iszlám Államnak nevezett radikális terrorszervezet által üldözött szíriai keresztények otthonukból való kétségbeesett menekülése képezi, de ez időközben szervezett, irányított, nagymértékben muzulmán hitű embertömegek Európába özönlésévé tágult.
E folyamat elején vagyunk, mondják a politikai elemzők, az eddigi százezrek után akár milliónyi bevándorló érkezhet Ázsiából, Észak-Afrikából, immár nem a hitükért üldözést szenvedő lakosság köréből, hanem a – nem tudni kiknek köszönhető – suttogó propaganda révén megígért európai jólétben való részesülés reményében.
Mi lesz ezután? A kép jelenleg homályos és nem éppen biztató. (…) A jövőt ebben a pillanatban nem látjuk! Fontosnak tartottam azonban, hogy felmutassam: a keresztény ünnepek lényege a nemzetek mélyen elraktározott tudatából nem veszett ki, még akkor sem, ha a felszínen zajló folyamatok ennek ellene mondanak. (…)
Az ünnep kiemelkedik a hétköznapokból az étkezés révén is, amely a családi és a társadalmi élet szerves velejárója. Kötetem célja ennek bemutatása: a keresztény ünnepekhez szinte kivétel nélkül ünnepi asztalt terítenek az EU országaiban.
tő fordulatot produkált, amely Európa eddigi ismerős arcát talán át fogja rajzolni, sőt akár európaiságunk megroppanását hozhatja magával.
Újkori népvándorlásról beszélhetünk, amelynek gyújtópontját ugyan az erőszakosan fellépő, Iszlám Államnak nevezett radikális terrorszervezet által üldözött szíriai keresztények otthonukból való kétségbeesett menekülése képezi, de ez időközben szervezett, irányított, nagymértékben muzulmán hitű embertömegek Európába özönlésévé tágult.
E folyamat elején vagyunk, mondják a politikai elemzők, az eddigi százezrek után akár milliónyi bevándorló érkezhet Ázsiából, Észak-Afrikából, immár nem a hitükért üldözést szenvedő lakosság köréből, hanem a – nem tudni kiknek köszönhető – suttogó propaganda révén megígért európai jólétben való részesülés reményében.
Mi lesz ezután? A kép jelenleg homályos és nem éppen biztató. (…) A jövőt ebben a pillanatban nem látjuk! Fontosnak tartottam azonban, hogy felmutassam: a keresztény ünnepek lényege a nemzetek mélyen elraktározott tudatából nem veszett ki, még akkor sem, ha a felszínen zajló folyamatok ennek ellene mondanak. (…)
Az ünnep kiemelkedik a hétköznapokból az étkezés révén is, amely a családi és a társadalmi élet szerves velejárója. Kötetem célja ennek bemutatása: a keresztény ünnepekhez szinte kivétel nélkül ünnepi asztalt terítenek az EU országaiban.
