A nagysikerű Bengáli tűz szerzője, G. Hajnóczy Rózsa három évet töltött férjével együtt Indiában, Rabindranath Tagore Santineketáni telepén, ahol férje, a világhírű orientalista professzor, Germanus Gyula mohamedán irodalmat és történelmet adott elő 1919-től 1932-ig, a felesége pedig megírta ezeknek az éveknek a történetét ebben a könyvben. Mi teszi olyan magával ragadóvá ezt a könyvet, amely a legjobb magyar és külföldi útleírások sorába emeli e sokrétű, izgalmas írást? Talán elsősorban az, hogy nem korlátozódik a szokványos naplófeljegyzésekre, anyaga ennél sokkal gazdagabb és hatalmasabb. De ami talán a legfőbb: e roppant gazdag anyagú könyv előterében legalább tucatnyi kis regényt olvashatunk, valódi írói remekléssel megjelenített emberi sorsokat.
