Minden idők egyik legizgalmasabb kérdése, hogy az ember-e az egyedüli értelmes lény a Világmindenségben, vagy milliárdnyi magasan fejlett civilizáció népesíti be a galaxisokat. Immanuel Kant mindenesetre teljesen biztosra vette a XVIII. század közepén, hogy nem vagyunk egyedül, Karl Friedrich Gauss pedig a "matematikusok fejedelme" tudni vélte, hogy van élet a Nap felszínén is. Párszáz évvel korábban Kepler síkra szállt a Hold lakottsága mellett, Galilei pedig kikelt ellene - és mind előttük, mind utánuk számtalan szellemes hóbortos, vad és bolondos elmélet támadta vagy védte nagy vehemenciával a lakott világok gondolatát. Ez a könyv az érvek és ellenérvek, tudományos tévelygések, áltudományos fantazmagóriák, kitalációk sokaságát mutatja be, miközben az ókori kezdetektől Arisztotelésztől és Epikurosztól kíséri végig a vitákat egészen napjainkig, amikor rádióteleszkópokat és űrszondákat állítanak a kutatás szolgálatába. Végleges válasszal persze sem a modern tudomány, sem az olvasmányos és érdekfeszítő kultúrtörténeti áttekintés nem szolgálhat, ahhoz azonban hozzásegítheti az olvasót, hogy megértse valójában milyen megfontolások lappanganak egy-egy tudósnak vagy sarlatánnak a földönkívüli élet kérdéseit boncolgató fejtegetések mögött.
