»Bátran úgy tekinthetjük Johannát - írja Shaw drámájának hősnőjéről -, mint egy csodálatra méltó, józan, egészséges, éles eszű, rendkívüli lelkierővel és testi szívóssággal megáldott falusi lányt. Minden, amit csak tett, gondosan ki volt számítva; s jóllehet ez az értelmi folyamat olyan villámgyorsan lezajlott, hogy alig-alig vált tudatossá benne, s ő mindent az égi szózatok javára írt, mégsem a vak ösztönösségnek volt a gyermeke, hanem a megfontolt számításnak... Testestől-lelkestől a föld leánya volt paraszti józanságában és csökönyösségében, de abban is, hogy elfogulatlanul, minden különösebb megrendültség és ájult tisztelet nélkül tudott érintkezni a nagyurakkal, királyokkal, főpapokkal, s az első pillantásra fel tudta mérni, hogy egyénileg mennyit érnek... A tapasztalatlan fiatalságnak és az iskolázatlan értesületlenségnek a rendkívüli és kivételes képességekkel, erélyességgel, lendülettel, bátorsággal, hittel, eredetiséggel és egyéniséggel való párosulása tökéletesen megmagyarázza Johanna pályafutásának minden egyes mozzanatát, és teljesen hiteles történelmi és emberi jelenséggé teszi őt; de kiáltó ellentétben van azzal a bálványozó romantikával, amely köréje szövődött, és azzal a lekicsinylő szkepticizmussal, amelyet ez a romantika váltott ki visszahatásként.«
