Az Iszlám Szent Háború manapság nem messzi múlt, vallási belügy többé; fenyegetése a médián keresztül eléri még azt a szerencsést is, aki nem a saját bőrén kénytelen tapasztalni. Ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg? A világ egyik legszövevényesebb mozgalmáról temérdek könyv született, Gilles Kepei, a párizsi Institut d'études politiques professzora, a muzulmán világgal foglalkozó doktori program vezetője ebben a műben célratörő alapossággal foglalja össze az iszlamista harcok és mozgalmak történetét. Az iszlamizmus a második világháborút követően hihetetlenül rövid idő alatt hódított teret; ebben számos tényező játszott közre, például az analfabetizmus felszámolása is az arab világban. Az olajdollárok szerepe sem mellékes, ez a hatás osztotta ketté az arab-muzulmán tábort iszlám fundamentalista, illetve Nyugat-párti (de bizonyos szempontból nem kevésbé fundamentalista, radikális) államokra. A síiták és a szunniták európai fővel szinte felfoghatatlan tömegméretű vallási merényleteinek krónikája tovább bonyolítja a képet. Kepei szerint az iszlamizmus megtorpanásának tünete a világterrorizmus, s nem látja másképpen a 2001. szeptember 11-i New York-i események tükrében sem (melyeket megelőzött e könyv első kiadása): az iszlám fundamentalista államok kora lejárt, az iszlám idáig sosem látott konfliktusai közepette is kialakulóban van valamiféle iszlám-muzulmán demokrácia a modernizálódás, a békevágy jegyében. A napi események híreivel elárasztott olvasó tehát nemcsak tájékozottságra tehet szert, lelkierőt is meríthet ebből a lebilincselően megírt könyvből
