Lensi Orlandi Cardini tanulmánya nem szisztematikus mű a Templomos Lovagrendről és Baphomet misztériumáról. Szuverén, autonóm írás, amely a következőképpen illeszkedik a templomosokról szóló szerény magyar nyelvű irodalomba. Egyrészt megismétli azokat a legfőbb történelmi adatokat, amelyek minden nagyobb monográfia, így Howarth, Loss és Read műveiben is megtalálhatóak (A templomosok titka. Budapest, 1986, Kossuth. A templomos lovagrend története. Pécs, é. n., Art Nouveau. A templomosok. H. é. n., Gulliver). Másrészt néhány további adatot tesz hozzá ezekhez, amelyekről gyakran megfeledkeznek, holott klasszikus és elsődleges történelmi forrásművekből származnak. A tanulmány Pesty és Patek kísérletein túlmenően (A templáriusok Magyarországon. Pest, 1861, Emich. A magyarországi templárius rendtartomány felbomlása. Budapest, 1912, May) azt a jóindulatú, megértő hozzáállást tanúsítja a rend irányában, amely már Kaspar Elm írásának (A templomosok pere. In A történelem nagy perei. Budapest, 1993, Holnap) is sajátja volt, és amely nélkül a templomosok története és szellemisége nem érthető meg (ld. még A Templomos Lovagrend regulája. Budapest, 2002, Agón—Kairosz). A szerző ugyanekkor távol tartja magát azoktól az eklektikus okkultista spekulációktól, amelyek Barach, Charpentier, Baigent—Leigh—Lincoln, Földi, Knight—Lomas, Haagensen—Lincoln s Laidler könyveit áthatották (a szerzők sorrendjében: A templáriusok titkos statutumai. Budapest, 1878, Aigner. A templomos lovagok titkai. Budapest, 1992, Holnap. Az abbé titka. H. n., 1994, General Press. A templomos lovagok titkai. H. n., 2001, Anno. A második messiás. H. é. n., Gold Book. A templomosok titkos szigete. H. é. n., Gold Book. A titokzatos fej. H. é. n., General Press). Ebből a kritikai megjegyzésből nem következik, hogy semmi érték nem található Charpentiernél, Laidlernél vagy Földinél, csupán az, hogy túl sok értéktelen, zagyva és hipotetikus dolog között, elhibázott interpretációban bújik meg. Lensi Orlandi Cardini írása a templomos lovagok szellemisége tekintetében is pontos, megbízható, alátámasztható definíciókat ad. Ezek mintegy szétszórva találhatók munkájában, hol történelmi adatok, hol történelmi fejtegetések, hol helytörténeti vonatkozások, hol műelemzés közepette, a már említett nem-szisztematikus, szuverén jellegnek megfelelően.
