Amikor a svéd-amerikai Vincent Bendix chicagoi gyáros 1929 nyarán átadott nekem egy tekintélyes összeget, hogy vallástörténeti és néprajzi gyűjteményeket vásároljak a stockholmi és a chicagoi múzeumnak, nyomban elhatároztam, hogy kutató rajunk tudományos karába meghívok még egy szakembert. Svédországba hazalátogatva báró Erland Nordenskiöld tanárhoz, legkitűnőbb néprajz-tudósunkhoz fordultam tanácsért. Nordenskiöld a göteborgi múzeumban dolgozó kiváló tanársegédét, Gösta Montell doktort ajánlotta és engedte át kedves barátsággal. Őrá bíztam a kutató raj vallástörténeti és néprajzi osztályát. Hamarosan meggyőződtem róla, hogy választása szerencsés volt. Hivatottabb kézbe nem is kerülhettek volna ezek a munkálatok. Ugyanazon év őszén már Montell társaságában visszatértem Ázsiába, új munkaterületünkre. Velünk volt orvosunk is, David Hummel dr. Első feladatunk az volt, hogy fölkutassunk valahol Belső-Mongóliában egy alkalmas láma-templomot, amelynek mását majd Chicagóban fölépítsék. Kiderült azonban, hogy nem könnyű ilyen templomot találni. Csak 1930 nyarán sikerült meglelni amit kerestünk, és pedig Dzseholban, a császári városban. Hárman látogattunk el ebbe a városba: Montell, Söderbom (egy svéd hittérítő fia) és én.
