A regény színtere, Mexikó, szomorú falvaival és városaival, a kiismerhetetlen vulkánokkal és őserdőkkel vigasztalan hangulatot áraszt; mintha máris a pokol tornácán lennénk. Bujdosás, árulás rettegés, ártatlanok meggyilkolása mindennaposak itt, a 20-as, 30-as évek katonai diktatúrájában, ahol a kegyetlen egyházellenes törvényhozás bezáratja a templomokat, a papokat elüldözi, sőt halál vár azokra is, akik rejtegetni próbálják őket. Az írót a Jó és a Gonosz harca, az üldözöttek lelki világa érdekli. "Hőse" gyenge, bűnös ember, részeges, parázna pap; a társadalom kivetettjévé kell válnia, hogy kitáruljanak előtte hitének mélységei, amiket a parókia ájtatós hölgyeinek kedvelt papjaként sem tudott átélni. Greene a társadalmi valóságba ágyazva mutatja be, hogyan jut el mégis bűneinek útvesztőin át a kegyelemhez, s lesz félve, alázatosan, kivégzéséhez pálinkásüvegből merítve bátorságát a hit mártírjává. Képzelete csak a halál küszöbén tudja magába fogadni Istent, s egyben vállalni az élet teljességét. A magyar fordító a könyvet találóan "a kegyelem detektívregényé"-nek nevezi. Drámai feszültségű, önvizsgálatra késztető, megrendítően szép regényt tart kezében az olvasó. A tévelygő, zülött, gyenge és esendő, Istent kereső és vértanúvá nemesedő pap térben és időben messze van tőlünk ám tépelődéseiben mégis magunkra ismerünk. Együttérzés vagy közöny, gyűlölet vagy szeretet, hit vagy hitetlenség, a szegénység, szenvedés viseléséhez szükséges erő, kapaszkodás Isten kezébe-mindannyiunk életének alapkérdései ezek.
