E publicisztikai írásokat erős reflektorfénybe helyezi 2004. december 5-e. Az orvos író kórképéből fölsejlik, hogyan juthatott el erre a mélypontra a magyarság. Már évekkel ezelőtt éles határozottsággal felismerte a lényeget: a magyarság öntudatra ébredésének, a magyarságtudat természetes átélésének a szükségességét az élet minden szférájában, pontosabban ennek hiányára mutatott rá az oktatástól a művészeteken át a kisebbségi élet minden területén. De hasonló meghasonulások, magyarságtudat-hasadások észlelhetők az anyaországban is.
Dr. Gubás Jenő könyvében gyógyírként hatnak a nyelvrokon népek (a finnek és az észtek) történelméről és kultúrájáról szóló ismertetői - hitet, önbizalmat és ösztönzést adva az egyetemes magyarságnak a beolvadás elleni küzdelmében, és éltetni kívánja azt a törekvést, amely a szülőföld megőrzését és szeretetét erősíti.
A könyv egésze azt az aggódást tükrözi, amely a délvidéki magyarság jövőjét látja veszélyeztetve. Kutatja azokat a megoldási lehetőségeket, amelyek segítségével ez a nemzettöredék alkotva és gyarapodva biztosabb jövőt tudhatna a magáénak. Ismerve a mostani körülményeket, ez most a létkérdése. És nemcsak neki.
Szerencsés találkozás, hogy a budapesti Püski Kiadó és a délvidéki Aracs Szervezet közös kiadványként jelenteti meg a szerző negyedik önálló kötetét.
