"Amikor előadásokat tartok, mindig írok egy jegyzetet, amely szerint beszélni akarok. Na ez nem sikerül mindig, mert többnyire elvisz a lelkesedés, és aztán szabadon beszélek, jegyzet nélkül. Így általában a jegyzeteim tartalmát mintegy 60-80% százalékban szoktam elmondani.
Ez a könyv azokat a jegyzeteimet tartalmazza, amelyeket előadtam, de még utólag át is javítottam. Elég sok anyag van benne, és remélem, a gyakorlatban hasznosítani tudtok belőle sok dolgot. Szerintem teljesen más papíron olvasni és esetleg aláhúzni, ha kell visszatérni, vagyis egy írott anyaggal dolgozni, mint a képernyőn követni, mert abból kevesebb tud megmaradni. Ennek oka az, hogy az írott anyag sokkal mélyebben érinti meg a tudatunkat, mint a számítógépes dolgok, hiszen a megfogható erősebb hatással van ránk, mint a virtuális. Ha kipróbáljátok ezt érezni fogjátok. Sok dolgot jobban meg lehet tanulni és könnyebben lehet alkalmazni a mindennapokban, ha az információ papíron ér el bennünket. Az e-book nem tud soha annyit adni, mint a nyomtatott anyag.
Hálával, Szeretettel
Gunagriha”
„Igazság mindenben van, de a szeretet minden.”
„A szeretet nem tanulni való. A szeretet nem érezni való. A szeretet nem adni és kapni való. A szeretetté csak válni kell, és örökké lenni.”
~ Sri Chinmoy
Ezt szépnek tartjuk és elfogadjuk, ilyen idézeteket megosztunk, hadd lássák, mivel azonosulunk mi! De ez mit is jelent – megkérdezzük magunkat? Oly sokszor van, hogy felületesen egyetértünk az isteni dolgokkal anélkül, hogy kielemeznénk azokat, nem is beszélve arról, hogy nem próbáljuk megvalósítani. Ez a kijelentés azt állítja, hogy nincs az egész testedben egy sejt sem, nincs az életerőd egyetlen erőkitörése sem, nincs értelmednek egyetlen gondolata sem, amelyet ne a szeretet uralna, mert önmagadat egy csomagban elfogadod, hálás vagy érte, és természetesen figyelsz rá, törődsz vele és szereted. Tehát a szeretet egy állapot. Ezen dolgozni kellene! Illetve ezen nem rágódni kell, hanem átadni magunkat a szeretetnek. Ha magadban nem válsz a szeretetté, hogyan légy Isten eszköze, akinek a másik neve Szeretet?
A születés arra kényszerít bennünket, hogy a valódi önvalónknál alacsonyabb, szűk ketrecben éljünk, a testben. A születés hozza az átmeneti, elválasztott ént, az egyedüllét félelmét. A születés kihelyez bennünket a valódi lélekvilágunkból a térbe és időbe. Így a születés a halhatatlan lényünket szünetre kényszeríti, beküldi őt a halál birodalmába. De csak azért, hogy harcba szálljunk, hogy esélyt kapjunk a győzelemre. Ez nekünk rémálomnak tűnik, és többnyire annak is éljük meg, ugyanakkor a szellemi lény számára a legnagyobb esély, hogy tudatosan, egyszerre ölelje át a szellem és a test világát is, és az Abszolút Legmagasabbal eggyé váljon. Hogy befejezze elkülönített létét. Tehát nem elég, hogy csak higgyük a Teremtőt, hanem nekünk magunknak kell élni is Őt!
