Ez a groteszk, mai pikareszk regény, amely két évtizede egycsapásra világhírű íróvá tette szerzőjét, két évtizede eleven anyaga a nyugatnémet irodalomnak is, annak a haladó európai irodalomnak is, amelynek művelői szakítani akarnak a múlttal, szabadulni annak minden nacionalista és társadalmi elfogultságától. Olyan eleven anyag ez, mint a regény ficánkoló-eleven, ördöngös-ebadta hőse, Oskar Mazerath, aki egy nap elhatározza, hogy nem nő tovább, termetre csöpp gyerek marad, ellenben hadba vonul a német nyárspolgáriság és a lappangó revansizmus, a pangó békétlenség ellen: bádogdobján fogja kidobolni, nevetségessé dobolni, olykor-olykor más fegyvert is használva, nevezetesen cérnánál is vékonyabb hangját, amely porrá töri a sörös korsókat és a boros poharakat, megrepeszti a pöffeszkedő kirakatok üvegét.
Második kiadásban jelenik meg a háború utáni európai irodalomnak ez az eleven műve, amelynek elevenségét és időszerűségét az is bizonyítja, hogy két évtized európai és Európán túli könyvsikereit most filmsiker követte: Volker Schlöndorf rendezésében (a jeles nyugatnémet rendező H. Böll "Katharina Blum"-ját és hasonló műveket filmesített meg) elkészült a Bádogdob filmváltozata - a cannes-i fesztiválon nagydíjat nyert -, amelyet a magyar mozilátogató közönség is láthatott
