Ez a könyv, amelyet az olvasó éppen a kezében tart, nem szigorúan tudományos szakkönyv, hanem inkább tudományos ismeretterjesztő mű. A könyv első része a kézjóslással foglalkozik, először a történeti előzményeket, majd bemutatja a kéz azon jellegeit, amelyeket ma is használnak a jóslás során, és azt is, hogy mire következtetnek a jósok a kéz jellegéből. A második rész a daktiloszkópia (a személyazonosításnak az ujjlenyomatokon alapuló ága) rejtelmeibe vezeti be az olvasót. Ennek előzményei legalább olyan régiek, mint a kézjóslásé, a daktiloszkópia mégis csak a múlt század végén született meg. Az igazságszolgáltatás elég nehezen barátkozott meg vele, és csak azután ismerték el, miután előbb számos bűnügyekben sikeresen bizonyították a segítségével. A harmadik rész pedig a dermatoglífiát (a kéz és a láb bőrlécrendszerével foglalkozó tudományágat) mutatja be. Ez az a manapság egyre „divatosabb” tudományág, amelyen a daktiloszkópia is alapul. Az embertannal (másképpen: fizikai antropológiával vagy humánbiológiával) és az orvostudományok egyes ágaival áll szoros kapcsolatban. Ebben a részben ismerkedhet meg „tudományos alapossággal” az olvasó is a kéz azon jellegeivel, amelyekkel a kézjóslásnál már találkozott. Ebben a részben derül ki, hogy mire is használja a tudomány a kéz (főleg a tenyér és az ujjak) különböző jellegeit.
