Lovecraft regényének "betolakodói" nem ebbe a kategóriába tartoznak. Mitikus szörnyetegek, akik nem értelem, csupán erő dolgában állnak fölötte az embernek. Ősrégi időkben a Föld urai voltak, de - más mitikus hatalmak nyomása folytán - még az ember megjelenése előtt kiszorultak innen a kozmosz ismeretlen tájaira, s azóta is szüntelenül lesben állnak, várják a kedvező alkalmat, hogy visszahódítsák egykori földi birodalmukat. Ősi tudást őrző, mágikus rítusok varázsló papjai még ismerték ezeket a démoni lényeket, bánni tudtak velük, s felhasználták őket sötét céljaikra, ellenségeik megrontására. Ambrose Dewart sorsában azt példázza az író, hogy az, aki enged a sötétség irracionális erőinek, maga is óhatatlanul cinkosukká válik, s arra int, hogy ama régi Nyarlathotep herceghez hasonlóan küzdjünk meg a nem evilági szörnyekkel, mint e regény Lapham doktora, aki végül is megpróbálja elzárni előlük a világunkba vezető utat. Ahol lesben áll a rettenet...
Tartalom
Árnyak a kapu előtt (Jánosházy György)
|
5
|
A barlangi szörnyeteg (Tóth Máté)
|
163
|
Dagon (Tóth Máté)
|
170
|
A leszármazott (Tóth Máté)
|
177
|
Ulthar macskái (Tóth Máté)
|
182
|
Nyarlathotep (Tóth Máté)
|
186
|