Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet – tartja a mondás. S aki
megkóstolja, elfogyasztja, egészen új ízélménnyel lesz gazdagabb.
Talán első hallásra furcsának tűnik megízlelni egy aprócska bim-
bót, beleharapni egy gyönyörűséges virágba, pedig a virágokkal való
díszítésnek, ízesítésnek története messzire nyúlik vissza az időben:
400 évvel időszámításunk kezdete előtt a perzsák szívesen ízesítet-
ték ételeiket virágszirmokkal, akárcsak az inkák, akik a naprafor-
gószirmot tartották a legnagyobb becsben. Keleten a krizántén, a
sásliliom, a körömvirág szerepelt az ehető virágok palettáján, míg a
Római Birodalomban igazi rózsaőrület tombolt: nemcsak lakásaik
díszítésére, pompásan terített asztalaik dekorálására használták, de
a fejükön rózsakoszorút hordtak, öltözéküket rózsabimbókkal éke-
sítették. Európai királyi, nemesi családainak asztalán a desszertek
mindennapos velejárójának tekintették a kandírozott virágszirmo-
kat, a rózsát, ibolyát, esténként pedig nagyságos asszonyok egy-egy
csésze levendulavirág-teával ringatták magukat édes álomba. Öreg
szakácskönyveket lapozgatva számtalan receptet találtam a virágok
felhasználására, elkészítési módjára, a vadvirágos réten, a virágos-
kert ágyásai közt kószálva pedig mind erősebben élt bennem a vágy:
feleleveníteni ezeket a feledésbe merült finomságokat, kiegészítve
természetesen ízletes, korszerű virágos fogásokkal a gyűjteményt.
Ínyencségek egytől egyig: előbb gyönyörűségek a szemnek, majd
azután a szájnak. Szépre való fogékonyság és kifinomult ízlelőérzék
kívánatos ahhoz, hogy az apró virágokban rejlő eddig ismeretlen,
pompás ízeket élvezni tudjuk, épp ezért ezeket az étkeket gyöngé-
debben is fűszerezzük. Különleges élménnyel fog megajándékozni
a szerény virágú kankalin, a fürtös akác, sokak által bizonyára már
ismert és kedvelt bodza. Nem feledkezhetünk meg az egy időben
nyíló virágok és érő gyümölcsök, zöldségfélék utánozhatatlan ízhar-
móniájáról, amely fennáll például a málna és a mályvarózsa, az eper
és bodza közt.
