Bár a grafológia gyökerei nagyon mélyre nyúlnak az emberiség kultúrtörténetében, sok tekintetben ma is egy fiatal tudománynak tűnik. Ennek egyik oka lehet, hogy sok-sok művelőjénél előbb jelent meg a felszín „tapogatása", mint az alapok pontos és minden kétséget kizáró feltárása. Valóban érdekesebb dolog azonnal elemezni és megfejteni egy írást, mint a betűelemek mérésével „pepecselni", vagy megállapításainkról összefoglaló táblázatot készíteni. Jelen kiadványukban azonban nem nélkülözhetjük a tudományosság kritériumait, és a grafológiai elemzés kiindulópontjainak apró részletekre kiterjedő bemutatását. Az első részben a mérés jelentőségét mutatjuk meg, rögtön megismertetve az Olvasót néhány szükséges alapfogalommal. A második rész a térszimbolika írásértelmezésben játszott meghatározó szerepére hívja fel a figyelmet, fogódzót nyújtva ahhoz, hogyan igazodhatunk el legkönnyebben ebben a rendszerben. A harmadik résztől a statikus íráselemek bemutatása kezdődik, azok vizsgálható jellemzőinek és értelmezési lehetőségeinek leírásával. A hagyományos grafológiai szemléletmódot figyelembe véve az íráselemek szerkezetét a makrostruktúra, mezostruktúra és mikrostruktúra alrendszereire bontottuk, és ebben a sorrendben ismertetjük. Kívánjuk, hogy a következő oldalak kellemes perceket tartogassanak az Olvasó számára, ahol a tanulással és olvasással eltöltött idő egyben élmény is lesz a kíváncsi elmének!