A nagy sikerű, több kiadást megért első Diagnózisok folytatása - az azóta jobban kirajzolódott vagy újonnan keletkezett problémák körüljárása - éppoly éles és kritikus s éppolyan felelős és objektív, mint elődje volt. A tematika változott, a szerzői magatartás nem. Az új diagnózisok között olvashatunk a "magyar modell"-ről, a "második társadalom"-ról, társadalmunk patológiás jelenségeiről, a "negatív modernizáció" problémaköréről, a folyamatban lévő gazdasági reformok kérdéseiről csakúgy, mint egyén és közösség viszonyának legjellegzetesebb megoldatlanságairól, a szélsőséges individualizmus s az ugyancsak szélsőséges kollektivizmus csapdáiról. Az elemzések fő szempontjait az a meggyőződés hatja át, amelyet a szerző így jellemez: "Mindent ki kell mondani, amit lehet - amit éppen lehet vagy már-már nem lehet, még akkor is, ha nem lehet mindent kimondani: az olvasók majd továbbgondolják."